World Dog Show – Hungexpo- Budapest

World Dog Show – Budapest

Meghívást kaptunk a Budapesten, 2013. május 16-19 között megrendezésre kerülő Kutya Világkiállításra.

Első nap (csütörtök):

Csütörtökön Patás és Hex érkezett a Hungexpora.  Kényelmesen odaértünk, a lovak megkapták a kordonjukat, szénahálójukat. A kerítéshez kötöttük ki őket az árnyékba és ezért a nyugalmukat szolgáló „ne etesd a lovat, mert harap” feliratukat is megkapták a kerítésen kívülre . Dél körül kerültünk sorra, megkaptam a mikroportot és indult a bemutató. A talaj miatt egyértelműen elsőre csak kötéllel dolgoztam volna- így ennyi könnyítést kaptam én is- másik szempontból pedig így lehetett érzékeltetni a képzés lényegét és az eszközök elhagyását. Sajnos a belépésnél lehetett már sejteni, hogy Patás patkója nem lesz kompatibilis a szőnyeggel, az első spanyol lépés pedig biztossá is tette.  Erre előre számítottam, így mindenképp Hex lett volna a fő-ló mind a négy napon. Végül azonban Patást ki is kellett vezetni az arénából a szőnyeg épségének érdekében, de Hex nem mutatta jelét, hogy  érdekelné merre jár a Nagyfiú A viselkedéséből nem is érzékeltem a távozását, csak akkor döbbentem rá, hogy egyedül maradtunk mikor egyszer felnéztem és kerestem. A legmókásabb az volt, mikor Hex meglátta magát a kivetítőn, és aranyosan nyihogva köszöntötte Jó pár másodpercig megkövülten nézte magát, felemelt fejjel és előre meredő fülekkel, aztán dolgoztunk tovább.Nagyon nagyon örültem, hogy Hex ilyen könnyedén vette az akadályt, hiszen  teljesen lószerűtlen körülmények voltak: piros szőnyeg, zárt tér, sok ember, még több kutya, de mégis remekül sikerült minden. A nap végén már meg volt a haditerv: másnaptól csak Hex fog utazni a Kutyakiállításra, hiszen a Patás úgy sem tud részt venni a műsorban.

Csütörtökön a foxik voltak szép számmal a kiállításon, így a mellettünk lévő pavilonban megnézhettük, ahogyan csinosítják őket. Nekem nagyon furcsa volt, ahogy az akasztófához hasonló asztalon békésen álltak a kutyák, nyakukat a hurokba téve, és tűrték ahogy spray-el, fésükkel csinosítsák őket… Igaz ekkor még nem láttam a vasárnapi bobtail fésülgetés mikéntjét XD.

Második nap:

A napon már eleve jól kezdődött: én a lovaimhoz biciklivel + Hév járok, így egy bő óra amíg lejutok hozzájuk. A Halásztelek Szigethalom távot biciklivel teszem meg ( +- 4 km), autóúton is. Ki látta a Mátrix 2 ominózus autópályás jelenetét és azon belül is azt, mikor a motoron száguldó Trinity-re ráhúzzák a kamiont az autópálya szélén? Nos én aznap át is éltem, igaz autópálya helyett szimpla kátyús autóutam volt egyik oldalon szalagkorláttal, ill. kamion helyett is egy szakadt kkisteherautóvolt, de a mozdulat ugyanaz: én haladtam békésen, mikor egy kanyarodó autót úgy akartak kikerülni, hogy rám húzták a teherautót, így be kellett vágnom a satuféket ha nem akartam felkenődni az oldalára -.- … De szerencsére nem lett baj, szimplán az autós családfája bánta, persze csak szóban Mikor megérkeztem Ráckevére, Hex megkapta utazós felszerelését (a farkát fel kell fáslizni, ad1 hogy maradjon viszonylag tiszta, ad2 ne dörzsölje ki a futóban + kamásli), és indultunk is. Hex nem mutatta, hogy zavarná az egyedüllét és állítom, hogy élvezte is a rivaldafényt.  Igaz a bújós magatartását sajnos ismét le kellett állítani, sőt ezt mindig le kell majd játszani vele, de annyi baj legyen.

A bemutató remekül sikerült, ismét headsettel tartottuk a bemutatót több feladatot is bemutatva. Volt köztük szlalom, bójakapu, rúd feletti munkálkodás, és persze az alap síkmunkák is: fej-farkiterelés, előre mozgás, megállások, átkérések. A szőnyegen volt még lehetőség ágaskodni igaz csak finoman és a jambette-t bemutatni. De örülök, hogy inkább a kutyás képéssel való párhuzamra és eltérésre lehetett koncentrálni.

Kutyák táján aznap a doberman-rottweiler- masztiff részleg képviselte magát. Életemben nem láttam annyi dobermant együtt, mint akkor

Hazafelé sajnos sikerült nem csak Hexet, hanem a mobilomat is megitatnom, de szerencsére nem vette zokon a dolgot a mechanikája, és egy óra múlva már kutya baja sem volt.

Harmadik nap:

Tisztítás a pihenőhelyen

A pénteki vihar után sokkal jobb idő volt, nem volt akkora meleg. Szerencsére Hex nem Patás, így tisztán várt a karámjában (meg is lepődtem).  Némi fényezés elkélt, de  egyáltalán nem volt vészes a helyzet. Ezért (is) örök hálám Hexnek
A szombati napon már ismerősként érkeztünk az Expora, és a hétvége miatt már sokkal rövidebb idő alatt értünk oda, mint az előző két napon. Rövid kutya-mustra után már mentünk is bemutatózni. Hex aznap is remek volt, teljesen szabadon is bemutattunk mindent amit kitűztem aznapra. A karikánk kapott piros-fehér szalagokat, amin Hex át kellett, hogy bújjon. Igaz elsőre én szúrtam el a dolgot, mert a kötél beleakadt a karikába így csak másodjára jött össze a feladat. De mindenezek remekül mutatták, hogy a helyzetmegoldás a legfontosabb, illetve azt, hogy nem minden megy elsőre. Külön vödörben érkezett jutalomfalat, hogy bemutassuk: a ló nem jutalomért dolgozik, sőt a vödör előtt/mellett vannak feladatok is, és szabadon sem megy oda a  ló, hogy kiszolgálja magát. Hex már magabiztosan mozgott a szőnyegen, igaz akadt még csúszkálás, de remekül korrigált.

Kutyák tekintetében a mopszok és egyéb társasági kutyák voltak terítéken. Volt szerencsém találkozni két nagyon szociális mopszal, akik oda-vissza voltak attól, hogy leguggoltam hozzájuk egy kis simogatásért, és szó szerint a nyakamban kötöttek ki. Ezt a gazdájuk már nem nagyon díjazta, így elhúzta őket…

A másik elég meglepő dolog, egy fehér öltönyös úr volt, aki a kutyakiállítás molinója mellett csinosította a yorkshire terrierjét, egy vörös, arany szegélyes párnán. Majd innen a kutyát a farkánál és a nyakörvénél megfogva áthelyezte a molinó közepéhez, ismét csinosította, majd lefényképeztette a kutyát és innen vissza a vörös párnára. A kutya eközben meg sem mozdult, mint egy szobot állt… Jó kutyaként nem borzolta össze a gazdi munkáját

Negyedik nap:

Két kedves barátom is elkísért minket aznap. A bejáratnál már jókedvűen köszöntöttek a parkolóőrök és elfoglaltuk szokásos helyünket. Hex  aznap sem mutatta jelét, hogy zavarná az egyedüllét, sőt két csehszlovák farkaskutyával a kerítésen keresztül majdnem barátságot is kötött. Mivel időnk még volt bőven, ezért körbenéztünk a többi pavilonban- a kuvaszok, mudik, pulik, pumik, komondorok és ír farkaskutyák után jött a bemutató. A vasárnapi finálé valóban finálé volt, a legjobb bemutatónk volt a négy nap alatt. A karikát felváltotta a rúdra ragasztott szalag verzió, Hex pedig teljesítette is az átbújást egyből szabadon. Nem kockáztattunk meg ugrást, sem vágtát de nem is volt rá szükség. A követés-küldés párhuzamát a szalommal remekül szemléltettük, az elengedés mozzanata is szépen ment, egyszóval nagyon nagyon büszke vagyok Hex-re, hogy a több ezer kutya közt ilyen remekül helytállt.

Mondanom sem kell, hogy a négy nap alatt közlekedtünk kutya mellett/mögött, a tribün mögött/mellett, jöttünk mentünk ajtókon át, így ingergazdagabb környezetre nincs is szükség. A headset felszerelésében is már profikká váltunk a stúdióssal, a biztonsági őröknek pedig külön köszönet a közreműködést- ha szólni kellett valakinek vagy ha ajtót kellett nyitni ott voltak. És persze köszönöm Kirchner Szilvinek a szállítást és a kitartást. A többieknek vasárnapról pedig köszönöm a dokumentálást, pakolást és az ottlétet, Hexnek, hogy ilyen bravúrosan szerepelt, és a szervezőknek pedig a meghívást- hiszen azon alapult minden- nagyon örültem, hogy ott lehettünk!

…szó mi szó, laikus emberként láttunk sok mindent a kutyák közt, így megnyugodtunk, hogy nem csak lovaknál vannak furcsaságok  Mindenképp érdemes ellátogatni egy ilyen rendezvényre!!