World Dog Show – Hungexpo- Budapest

World Dog Show – Budapest

Meghívást kaptunk a Budapesten, 2013. május 16-19 között megrendezésre kerülő Kutya Világkiállításra.

Első nap (csütörtök):

Csütörtökön Patás és Hex érkezett a Hungexpora.  Kényelmesen odaértünk, a lovak megkapták a kordonjukat, szénahálójukat. A kerítéshez kötöttük ki őket az árnyékba és ezért a nyugalmukat szolgáló „ne etesd a lovat, mert harap” feliratukat is megkapták a kerítésen kívülre 😉 . Dél körül kerültünk sorra, megkaptam a mikroportot és indult a bemutató. A talaj miatt egyértelműen elsőre csak kötéllel dolgoztam volna- így ennyi könnyítést kaptam én is- másik szempontból pedig így lehetett érzékeltetni a képzés lényegét és az eszközök elhagyását. Sajnos a belépésnél lehetett már sejteni, hogy Patás patkója nem lesz kompatibilis a szőnyeggel, az első spanyol lépés pedig biztossá is tette.  Erre előre számítottam, így mindenképp Hex lett volna a fő-ló mind a négy napon. Végül azonban Patást ki is kellett vezetni az arénából a szőnyeg épségének érdekében, de Hex nem mutatta jelét, hogy  érdekelné merre jár a Nagyfiú A viselkedéséből nem is érzékeltem a távozását, csak akkor döbbentem rá, hogy egyedül maradtunk mikor egyszer felnéztem és kerestem. A legmókásabb az volt, mikor Hex meglátta magát a kivetítőn, és aranyosan nyihogva köszöntötte 😀 Jó pár másodpercig megkövülten nézte magát, felemelt fejjel és előre meredő fülekkel, aztán dolgoztunk tovább.Nagyon nagyon örültem, hogy Hex ilyen könnyedén vette az akadályt, hiszen  teljesen lószerűtlen körülmények voltak: piros szőnyeg, zárt tér, sok ember, még több kutya, de mégis remekül sikerült minden. A nap végén már meg volt a haditerv: másnaptól csak Hex fog utazni a Kutyakiállításra, hiszen a Patás úgy sem tud részt venni a műsorban.

Csütörtökön a foxik voltak szép számmal a kiállításon, így a mellettünk lévő pavilonban megnézhettük, ahogyan csinosítják őket. Nekem nagyon furcsa volt, ahogy az akasztófához hasonló asztalon békésen álltak a kutyák, nyakukat a hurokba téve, és tűrték ahogy spray-el, fésükkel csinosítsák őket… Igaz ekkor még nem láttam a vasárnapi bobtail fésülgetés mikéntjét XD.

Második nap:

A napon már eleve jól kezdődött: én a lovaimhoz biciklivel + Hév járok, így egy bő óra amíg lejutok hozzájuk. A Halásztelek Szigethalom távot biciklivel teszem meg ( +- 4 km), autóúton is. Ki látta a Mátrix 2 ominózus autópályás jelenetét és azon belül is azt, mikor a motoron száguldó Trinity-re ráhúzzák a kamiont az autópálya szélén? Nos én aznap át is éltem, igaz autópálya helyett szimpla kátyús autóutam volt egyik oldalon szalagkorláttal, ill. kamion helyett is egy szakadt kkisteherautóvolt, de a mozdulat ugyanaz: én haladtam békésen, mikor egy kanyarodó autót úgy akartak kikerülni, hogy rám húzták a teherautót, így be kellett vágnom a satuféket ha nem akartam felkenődni az oldalára -.- … De szerencsére nem lett baj, szimplán az autós családfája bánta, persze csak szóban 😀 Mikor megérkeztem Ráckevére, Hex megkapta utazós felszerelését (a farkát fel kell fáslizni, ad1 hogy maradjon viszonylag tiszta, ad2 ne dörzsölje ki a futóban + kamásli), és indultunk is. Hex nem mutatta, hogy zavarná az egyedüllét és állítom, hogy élvezte is a rivaldafényt.  Igaz a bújós magatartását sajnos ismét le kellett állítani, sőt ezt mindig le kell majd játszani vele, de annyi baj legyen.

A bemutató remekül sikerült, ismét headsettel tartottuk a bemutatót több feladatot is bemutatva. Volt köztük szlalom, bójakapu, rúd feletti munkálkodás, és persze az alap síkmunkák is: fej-farkiterelés, előre mozgás, megállások, átkérések. A szőnyegen volt még lehetőség ágaskodni igaz csak finoman és a jambette-t bemutatni. De örülök, hogy inkább a kutyás képéssel való párhuzamra és eltérésre lehetett koncentrálni.

Kutyák táján aznap a doberman-rottweiler- masztiff részleg képviselte magát. Életemben nem láttam annyi dobermant együtt, mint akkor 😀

Hazafelé sajnos sikerült nem csak Hexet, hanem a mobilomat is megitatnom, de szerencsére nem vette zokon a dolgot a mechanikája, és egy óra múlva már kutya baja sem volt.

Harmadik nap:

Tisztítás a pihenőhelyen 🙂

A pénteki vihar után sokkal jobb idő volt, nem volt akkora meleg. Szerencsére Hex nem Patás, így tisztán várt a karámjában (meg is lepődtem).  Némi fényezés elkélt, de  egyáltalán nem volt vészes a helyzet. Ezért (is) örök hálám Hexnek 😀
A szombati napon már ismerősként érkeztünk az Expora, és a hétvége miatt már sokkal rövidebb idő alatt értünk oda, mint az előző két napon. Rövid kutya-mustra után már mentünk is bemutatózni. Hex aznap is remek volt, teljesen szabadon is bemutattunk mindent amit kitűztem aznapra. A karikánk kapott piros-fehér szalagokat, amin Hex át kellett, hogy bújjon. Igaz elsőre én szúrtam el a dolgot, mert a kötél beleakadt a karikába így csak másodjára jött össze a feladat. De mindenezek remekül mutatták, hogy a helyzetmegoldás a legfontosabb, illetve azt, hogy nem minden megy elsőre. Külön vödörben érkezett jutalomfalat, hogy bemutassuk: a ló nem jutalomért dolgozik, sőt a vödör előtt/mellett vannak feladatok is, és szabadon sem megy oda a  ló, hogy kiszolgálja magát. Hex már magabiztosan mozgott a szőnyegen, igaz akadt még csúszkálás, de remekül korrigált.

Kutyák tekintetében a mopszok és egyéb társasági kutyák voltak terítéken. Volt szerencsém találkozni két nagyon szociális mopszal, akik oda-vissza voltak attól, hogy leguggoltam hozzájuk egy kis simogatásért, és szó szerint a nyakamban kötöttek ki. Ezt a gazdájuk már nem nagyon díjazta, így elhúzta őket…

A másik elég meglepő dolog, egy fehér öltönyös úr volt, aki a kutyakiállítás molinója mellett csinosította a yorkshire terrierjét, egy vörös, arany szegélyes párnán. Majd innen a kutyát a farkánál és a nyakörvénél megfogva áthelyezte a molinó közepéhez, ismét csinosította, majd lefényképeztette a kutyát és innen vissza a vörös párnára. A kutya eközben meg sem mozdult, mint egy szobot állt… Jó kutyaként nem borzolta össze a gazdi munkáját 😀

Negyedik nap:

Két kedves barátom is elkísért minket aznap. A bejáratnál már jókedvűen köszöntöttek a parkolóőrök és elfoglaltuk szokásos helyünket. Hex  aznap sem mutatta jelét, hogy zavarná az egyedüllét, sőt két csehszlovák farkaskutyával a kerítésen keresztül majdnem barátságot is kötött. Mivel időnk még volt bőven, ezért körbenéztünk a többi pavilonban- a kuvaszok, mudik, pulik, pumik, komondorok és ír farkaskutyák után jött a bemutató. A vasárnapi finálé valóban finálé volt, a legjobb bemutatónk volt a négy nap alatt. A karikát felváltotta a rúdra ragasztott szalag verzió, Hex pedig teljesítette is az átbújást egyből szabadon. Nem kockáztattunk meg ugrást, sem vágtát de nem is volt rá szükség. A követés-küldés párhuzamát a szalommal remekül szemléltettük, az elengedés mozzanata is szépen ment, egyszóval nagyon nagyon büszke vagyok Hex-re, hogy a több ezer kutya közt ilyen remekül helytállt.

Mondanom sem kell, hogy a négy nap alatt közlekedtünk kutya mellett/mögött, a tribün mögött/mellett, jöttünk mentünk ajtókon át, így ingergazdagabb környezetre nincs is szükség. A headset felszerelésében is már profikká váltunk a stúdióssal, a biztonsági őröknek pedig külön köszönet a közreműködést- ha szólni kellett valakinek vagy ha ajtót kellett nyitni ott voltak. És persze köszönöm Kirchner Szilvinek a szállítást és a kitartást. A többieknek vasárnapról pedig köszönöm a dokumentálást, pakolást és az ottlétet, Hexnek, hogy ilyen bravúrosan szerepelt, és a szervezőknek pedig a meghívást- hiszen azon alapult minden- nagyon örültem, hogy ott lehettünk!

…szó mi szó, laikus emberként láttunk sok mindent a kutyák közt, így megnyugodtunk, hogy nem csak lovaknál vannak furcsaságok 😀  Mindenképp érdemes ellátogatni egy ilyen rendezvényre!!