“2016 tavaszán kaptam meghívást Karlheinz Grundler-től, a rendezvény egyik szervezőjétől, hogy vegyek részt lovaimmal a Christmas on Horse 17 előadásán szabadidomító műsorommal.

Lovaimmal december 21-én érkeztünk meg Nördlingenbe, ahol másnap már kezdődtek is a próbák. A premier előtt csupán két próba, illetve egy főpróba volt. Mi már megtervezett programmal érkeztünk, csak apróbb változtatásokat, csiszolásokat kellett ott eszközölni a helyszínt és lehetőségeket felmérve.

A fellépők profizmusát mi sem mutatja jobban, hogy csupán ilyen rövid közös munka után is dinamikusan zajlott minden. Nem volt probléma a sorrenddel, a zenékkel, a pályafelszerelésekkel, minden olajozottan működött. Ez főként azért nagy szó, mert sok lovas és nem lovas ágazat is képviseltette magát a rendezvényen, mégsem alakultak ki problémák. A klasszikus kiképző ugyanolyan békében dolgozott a szabadidomító, mint a manézsos fellépő mellett. Nem volt széthúzás, mindenki fegyelmezetten dolgozott a közös célért, azaz a sikeres műsorért. A kötéltáncos ugyanolyan fontos fellépő volt, mint a neves német lókiképző.

És ennek meg is lett az eredménye: a kritikák nagyon pozitívak voltak, sőt mini-Apassionataként jellemezték a műsort. A közönség pedig nem volt rest hatalmas tapssal jutalmazni az előadásokat, ami nagyon jó visszajelzés a fellépőknek.

Nagyon örülök, hogy egy ilyen színvonalas külföldi rendezvényen fellépve szerezhettem tapasztalatot és hogy betekintést nyerhettem a társ-fellépők mindennapjaiba, edzéseibe. A sors keze pedig gondoskodott arról, hogy aki nekem segédkezett a műsorom során, ő maga is szabadidomít és nem másnál tanult, mint személyes kedvencemnél, Frederic Pignonnál. Így szabadidőnkben is akadt beszédtéma bőven. De nem csak vele, bármelyk kiképzővel le lehetett ülni beszélgetni szakmai témákról, és ha lóval való foglalkozás közben kérdeztem rá dolgokra, akkor is választ kaptam és célzott gyakorlati bemutatást is – szívvel-lélekkel, nem fukarkodva a szavakkal.

Nagyon érdekes volt megtapasztalni, hogy aki épp egy magasan képzett andalúz ménen ült, ő is meg tudta dicsérni az én welsh-félvér pónimat…Sőt, Hex egyes mozdulatait, vagy Patás levegőbe ugrását is megjegyezték, és nem negatív fennhanggal, sőt, még legyintettek is a kétségeimre, amiket felhoztam ezekkel kapcsolatban. Ez szintén nagyon jó útmutató a továbbiakra nézve, hiszen nem kis referenciával és hitelességgel rendelkező személyektől származtak.

A melegítőpályát elhagyva elhangzott pár biztató „good luck”, vagy visszafelé a kérdés: „hogy sikerült?”. Sok ilyen apróságnak tűnő történés vagy mondat nagyon nagy löketet tud adni, és átértékeli az ember, hogy mit és hogyan csinál. Kint, arra a pár napra valóban egy csapattá alakult a sok, különböző emberekből álló társaság.

Jókedvűen és vidáman, de magas színvonalon mentek a műsorok. Hol napi kettő, hol egy előadás és egy nyílt edzés. Ezen a nyílt edzésen a nézők betekintést nyerhettek, hogyan is készülnek a lovasok a mindennapokban. Nagyon jó volt látni, milyen nagy volt az érdeklődés az ilyen betekintésekre is.

lovaimra végtelenül büszke vagyok, hiszen végigcsináltuk és kiválóan helytálltunk  egy ekkora rendezvényen, Németországban, egyedüli magyar lovas fellépőként. Képviseltük Magyarországot, a szabadidomítást és nem mellesleg önmagunkat. A tapasztalatokat, tanulságot pedig beépítjük a mindennapokba.

Reméljük, hogy az idei hazai – vagy akár külföldi – bemutató szezon is hasonló sikereket rejt magában és még több helyre eljutunk, hogy bemutassuk és népszerűsítsük  a szabadidomítást. Én mindenképp megkaptam a visszaigazolást a lovaimtól, hogy hol is tartunk, hol vannak még „tartalékok”, mire érdemes rákoncentrálni.

Nagyon köszönöm – lovaimon kívül – azoknak, akik ezt az egész eseményt ilyen-vagy olyan formában támogatták: Bóta András, Korsós Balázs, Pénzes Attila, a Fitocavallo csapata, a Győri Állatkert és persze a családom. Közös munka volt ez, mely reméljük itthon is eredményt hoz.”