A kritizálás művészete – avagy madarat tolláról, embert kritikájáról…
Sokszor látni, esetleg az ember a saját bőrén is tapasztalja, ha valamibe belevág, annak bizony visszhangja van. Jó, vagy rossz tálalásban, pozitív vagy negatív vélemények érkezhetnek. Ezzel nincs is semmi baj: a visszajelzés mindenképp visszajelzés, és ha a színfalak mögé látunk, sokat tanulhatunk. Sajnos a virtuális világban a hangsúly, hanglejtés, gesztikuláció elveszik, de a szóhasználat (válogatott, frappáns, vagy pórias esetleg túl sok az indulatszó), írásmód is sokat elmond a kritizálótól. Általános, hogy stresszhelyzetben az elírások megszaporodnak, a frappáns megfogalmazást felváltja az indulat, amit sokszor nagybetűkkel , rengeteg felkiáltójellel is alá kíván támasztani a kritizáló. (BIZONY!!!!! :D)
Semmi gond nincs azzal, ha valaki negatív, építő, korrigáló jellegű kritikát ír, és jót akar azzal, hogy szembesíti a személyt a hibáival. De ha csak önnön sértettsége motiválja, vagy a szakmabeli rivalizálás, akkor mindenképp megfontolandó a komolyan vétele! Ez akkor szokott előfordulni, ha a „tettes” olyan témaköröket érint, ami másnak is kitűzött célja és valóban a sértettség motiválja. Ez velem is előfordult, a nyakmadzagos pályalovaglás miatt –sőt legutóbb a garrocha munka alapjairól szóló írás(!) váltott ki figyelemreméltó reakciókat. Ide vágó remek idézet Nietzsche tollából: „Szeretem a nagy ócsárlókat, mert ők a legnagyobb bámulók.”
A másik fő szempont: a kritizáló rendelkezzen megfelelő szakmai háttérrel, valamint a kritizált személyről is legyen információja- ÉLŐBEN! A virtuális világ velejárója, hogy mindenki hajlamos képekből, videókból (sőt már írásokból is…) ítélni. Sajnos ez nagyon elhamarkodott dolog. A videó megvágható, a kép egy pillanatot mutat, az írás meg végképp csak egy beszámoló. Ha valóban azért fogalmazunk meg kritikát, mert önmagunkat, véleményünket akarjuk visszaadni benne, akkor fektessünk abba is energiát, hogy ezt a megfelelő „előtanulmány” után tesszük –így hitelessé tesszük magunkat is. Egy odavetett, ide-oda kapkodó és vádaskodó írás, még kritikának sem nevezhető, mivel mellőz minden elvárást: hitelességet, szakmai objektív meglátást és az építő jelleget.
És a lehető legjobb megfogalmazása egy kritikáról alkotott kritikának:
“A kritika ritkán ad képet a műről, de többnyire hű képet ad a kritikusról” (Fekete Gyula)